Élete és munkássága

1844. október 24-én, Párizsban született, anyját Julie Bernhardtnak hívták, és ha a híresztelések igazak, kikeresztelkedett, holland származású zsidó kurtizán volt; így a kis Rosine apját az utókor (sem) ismeri. Bizony, Rosine, mert a később híres színésznő valódi neve ez volt.

A lány zárdában nevelkedett, ahonnan 1858-ban a párizsi konzervatóriumba ment. Pályafutása 1867-ben, a Gymnase Színházban kezdődött, de már öt évvel korábban, tehát 1862-ben a Comédie Française-ban tragikai ösztöndíj nyerteseként bemutatkozott. Később az Odéon tagja lett, s első nagy sikere a Victor Hugo által írt Ruy Blas c. drámája volt. A francia-porosz háborúból is kivette a részét: nem, mint katona, sokkal inkább ápolónőként; méghozzá a csatatéren.

1872-ben a Comédie Français társulat tagja lett, mégpedig mint kitűnő tragika. Erős színpadi szenvedély, a részletek mesteri, realisztikus ábrázolása jellemezte a játékát, s nagyon erősen volt képes hatni a közönség érzéseire. 1879-ben kezdte világkörüli útját, melynek első állomása London volt. Saját társulatával később a világ jelentős nagyvárosaiba is elutazott, Budapesten például többször is megfordultak.

Neve feltűnik Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében is.

1882-ben férjhez ment Ambroise Aristide Damala-hoz, akivel 1898-ig voltak házasok.

Párizsba visszatérvén megvette a Porte-Saint Martin-színházat, s nemcsak játszott benne, hanem fiával, B. Maurice-szal együtt, mint igazgató volt jelen a színház életében.

1900-ban megvette a Théâtre des Nations-t, s benne adta elő Victorien Sardou Toscáját és Cleopátráját. Leghíresebb szerepei a Jean Racine által írt Phaedra; az Andromaque; a Medea; a Hernaniban Donna Sol; a Kaméliás hölgyben Margit; vagy éppen Jeanne d'Arc. Férfiszerepeket is játszott, mint például Hamlet Shakespeare közismert drámájából. Színműíróként, szobrászként és festőként is próbálkozott. Kísérletezett továbbá a némafilmmel is.

Barátság fűzte korának csaknem valamennyi írójához, költőjéhez, például Oscar Wilde-hoz, Victorien Sardou-hoz,  Rostand-hoz. Színdarabjainak plakátjait 1895-től Alfons Muchával rajzoltatta, aki számára ez volt a nagy kitörési lehetőség.

Nemcsak nagy sikerei, hanem ugyanekkora bukásai is voltak; többször szerzett és bukott vagyonokat, az élete olyan volt, akár egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent.

Ahogy sok nagy művész, Sarah Bernhardt is elszegényedve halt meg, s lábát egy fertőzés miatt 1915-benamputálták. Ám amikor járni már nem tudott, ülős, fekvős szerepeket kerestetett vagy íratott magának. Egészen haláláig, 1923-ig aktív színésznő volt: 78 évesen is kiállt a színpadra.

1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.

forrás: Wikipédia - Sarah Bernhardt

További képekért keresd fel a Pinterest oldalt, ahol megtalálhatod ezeknek a képeknek az eredetijét, valamint a színésznő korabeli plakátjaiból egy kisebb válogatást!