Fülszöveg

„Volt-e időd meghallani, amit nem mondtam el neked?” - Sylviának elege van a megosztott szülői felügyeletből, elege a két lakás közötti ingázásból, nem akar minden második héten bejárónőként gályázni az apjánál, aki sosincs otthon, és aki alig foglalkozik vele és ikerhúgaival. Nem akar többé vele élni, és kész. Amikor telefonon felhívja, hogy bejelentse neki a döntését, nagy csattanás hallatszik. Sylvia tudja, hogy az apja meghalt. Miatta. Ha nem telefonál neki, életben maradt volna…

Én és a könyv –véleménynyilvánítás

Ezt a könyvet a bizonyítványom mellé kaptam az osztályfőnökömtől. Valószínűleg csak random válogatta össze az osztály számára az olvasmányokat, mindenesetre kétlem, hogy az én ízlésemet ismerné, de hagyjuk. Ám az tény, hogy bár kezdetben kissé ódzkodtam a könyvtől – túl vékony, sose hallottam róla és a témája elsőre nem fogott meg – egy egyhetes tánctábor első másfél napján (a vonatúttal együtt) kiolvastam, és sokféle gondolatot ébresztettem bennem. Ha tehát különleges könyvélményre vársz, egy olyan olvasmányra, ami formabontó és nem megszokott: ezzel a kötettel érdemes próbálkoznod!

Formai, nézőponti szempontból egészen újszerű kiadvány, egészen más, mint a többi Vörös pöttyös könyv. Nem tinirománc, bár van benne némi szerelmi szál is, hanem megindító, sőt, akár megrázó lelki kaland.

Sylvia tizenhét éves, egészen átlagosnak mondható lány. Igazából csak pár dolog derül ki róla az egész könyvben: tizenhét éves, van két ötéves húga, a szülei különélnek, szereti a szappanoperákat és van egy Manu nevű szerelme. Nem tudjuk viszont, hogy hogyan néz ki, milyen zenét szeret, hogy néz ki Manu, egyáltalán, hol él: melyik városban/faluban, sőt, melyik országban? Sylvia német? Vagy francia? Vagy esetleg teljesen máshonnan származik? És be kell, hogy valljam: ezekre a kérdésekre teljesen felesleges válaszolni. Nem lényegesek. Abszolúte nem.

Az egész regény gyakorlatilag egyetlen hosszú monológ, néhol egy-egy, pár soros párbeszéddel megtarkítva. És ha megijednél attól, hogy nem kedveled a monológokat, a belső harcokat, hadd nyugtassalak meg: Sylvia stílusa gördülékeny és egyáltalán nem nehézkes, viszont feltárja a lány összetett érzéseit és gondolatait. A külvilág számára erős marad, ő az összeomló család bástyája, belül viszont küzd a halál és az elmúlás feldolgozásával. Nem zuhan össze, hanem elkezdi keresni az apját annak halála után, igyekszik megérteni és újra megszeretni az apját, aki mindig távol volt tőle és az egész családjától.

De nemcsak az apja halálát próbálja feldolgozni, hanem a szerelmét is, a saját érzését egy fiú iránt, a szakításukat, és annak lehetőségét, hogy újra együtt legyenek-e.

Összetett és érdekes dolgokat jár körbe Sylvia gondolataival tolmácsolva az írónő: a halál, különösen egy közeli szerettünk halála mindenkinek feladja az érzelmi leckét, viszont nagyon nehéz róla úgy beszélni, hogy ne legyen se túldramatizálva, se elbagatellizálva, a tinédzserkorosztály számára pedig még ennél is nehezebb. Sylvia karaktere (és a többiek is) életszerűek, ezért különösen szerethetőek és könnyű átérezni a gondolataikat és érzelmeiket.

Elérhetőség

Bookline.hu: 1999 Ft

Libri: 1899 Ft

Ajánlom…

• …azoknak, akik szeretnek komoly témákon filozofálgatni
• …azoknak, akik egy rövid, de komoly témájú könyvet keresnek
• …azoknak, akik szeretnek gondolkodni a könyveken
• …azoknak, akiket érdekel, hogy egy ember hogyan tud feldolgozni bizonyos élethelyzeteket tinédzser korban
• …azoknak, akik megpróbálkoznának egy nehezebb lélegzetvételű könyvvel
• ...azoknak, akik szeretik az újfajta nézőpontokat

Nem ajánlom…

• …azoknak, akik nem szeretnek a szereplők belső gondolataival foglalkozni
• …azoknak, akik nem bírják, ha egy könyvnek nyomott a hangulata
• …azoknak, akik a könnyed szórakozást szeretik
• …azoknak, akiket zavar, hogy nem ismernek minden vagy legalábbis fontos részletet
• ...azoknak, akik nem szeretik a hagyományostól eltérő szemszögű könyveket

 Ha olvastad a könyvet...

Ha nem olvastad...