Fülszöveg

A cirkusz váratlanul érkezik.
Jövetelét nem jelzi semmi.
Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle.

Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

Én és a könyv

Most előre le kell, hogy szögezzem: én egészen egyszerűen odáig vagyok ezért a könyvért! Ötletes, kreatív, megkapó és lenyűgöző – dióhéjban.

2012 Húsvétján kaptam meg szüleimtől, és – amint később édesanya bevallotta- abszolút zsákbamacska volt. Ahogy minden lelkes tizenhárom éves, olvasni szerető gyerek, én is azonnal nekiugrottam, és… elvesztem benne. De sajnos, első olvasásra nem úgy, ahogy az ember jó értelemben használja. Belegabalyodtam, és nem értettem: most akkor ki kivel, mikor, miért és hogyan?! Persze később, kezdett összeállni a kép, de igazán jó, kiforrott véleményem második, harmadik olvasásra lett róla. Kezdtem átlátni a zűrzavarosnak tűnő szálakat, kezdtem megszeretni és megérteni a homályosnak látszó karaktereket, és kezdtem beleélni magam a könyvbe. Ha valami nagy hibája van ennek a könyvnek, akkor ez az: csak sokadik (sokadik alatt már a másodikat is lehet érteni az én olvasatomban) olvasásra áll össze a kusza massza édes krémmé.

Ám ez a kuszaság, bonyolultság lehet a regény nagy erőssége is. A cselekmény idő – és térbeli ugrálása miatt fontos az alapos, nyugodt tempójú kibontakozás, ugyanakkor soha nem maradunk történés nélkül. Ha nem a két legfőbb karakterrel történik valami, akkor a helyszínnel, vagy a másodlagos, harmadlagos főszereplővel.

A könyv pedig nemcsak abban egyedi, hogy ennyire ugrál és ennyire gubancos. A regényben több olyan fejezetecske is akad, ami egy-egy cirkusz sátrat mutat be, vagy pedig igyekszik behúzni magát az olvasót is az élménybe. Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a momentum: végre egy könyv, ami az olvasóval is törődik, nemcsak a szereplőivel!

De egyetlen jó ötlet sem érne semmit, ha nincsenek megfelelően érdekes, egyedi, rétegelt és szerethető karakterek. Nincs határozott jó vagy rossz, csak mindenáron győzni akaró mentorok és seregnyi szenvedő alany. A szerelmesek vonzalma meg van magyarázva, ha nem is teljesen egyértelmű, hogy miért szeretik így egymást. Fiatal embereknek kell súlyos, komoly döntést hozniuk, és ezek a karakterek kellően erősen ahhoz, hogy képesek legyenek dönteni és helyrehozni esetlegesen a hibájukat. Izgalmas az a két szereplő is, akik elindítják a könyv cselekményét, a homályos, soha-meg-nem-magyarázott „párbajt”. Érdekes, hogy sem mi, az olvasók, sem pedig a főszereplő párosunk Marco és Celia nem értik a szabályait annak a játéknak, amibe belekényszerítették őket. Merész húzás, bár nem biztos, hogy ez mindenkinek be fog jönni. És a főszereplők mellett ott sorakozik egy egész cirkusznyi, hasonlóan érdekes mellékszereplő is. Ha nagyon követelőzők lennének a rajongók, már legalább négy-öt könyvet írt volna az írónő a mellékszereplők előéletéről és a cirkuszban való életükről. Egyébként felbukkannak említőlegesen olyan karakterek is, akikkel ugyan soha nem találkozunk, de emlegetik őket.

Csakhogy a jó karakterek sem a levegőben lógnak ám: Erin Morgenstern a cirkusszal önmagával is egy mesés világot teremtett. Gondolj csak bele: elsőre a színek hiánya komorrá, unalmassá teheti a művet a felszínes néző számára, de ahogy az ember egyre jobban beleássa magát a könyvbe, zsupsz! A fekete, a fehér és a szürke feltárja magát és a bennük rejlő kreativitást és a megannyi lehetőséget is. A cirkusz felépítése is eltér a megszokottól: nem egyetlen, hanem egész labirintusnyi sátorból áll, és a közöttük lévő ösvényeken is belebotolhatunk egy-egy produkcióba. A cirkusz szabálytalan érkezése és a szokatlan, éjszakai nyitva tartás sok-sok misztikumot csempész bele az amúgy is különleges cirkusz hangulatába. Nem mellesleg igazán jó markenting J

A regény egyébként igencsak tetszetősen van csomagolva is. A borító, ahogy maga cirkusz is, fekete, fehér és a szürke különböző árnyalatival van megrajzolva (itt elsősorban a magyar kiadásról van szó!!), a belső borító pedig fekete-fehér csíkos, ám ettől sajnos elkezd jojózni az ember szeme J. Viszont ami sokszor meglepi az embereket, ha meglátják a kezemben, az a lapok fekete éle szokott lenni. Igazán mutatós a könyvespolcon és az ember kezében egyaránt, ráadásul még kifejezetten passzol a könyv „látványvilágához” is, kiegészíti azt, és hozzátesz az élményhez.

Sajnos most jön a rettegett tábla, de egészen egyszerűen muszáj beszélnem róla! Nem hatalmas nagy cselekmény részletezés, de azért óvatosan.

Tehát, a végkifejlett… Valami egészen fantasztikus! Nagy csavar, elég váratlan is. Elég bonyolult, de pont ez benne a legjobb. A szálak összeérnek, és az egész elég megnyugtatóan lezárul, de elég necces, ha szabad így fogalmaznom. Rezeg a léc, és az olvasó nehezen dönti e, hogy ez most végül is heppiend, szomorú végkifejlett, vagy valami mesteri húzás, amitől egyszerre esik le az állunk, járnánk táncot vagy ütnénk a könyvet szétesésig. Úgy befejezni a játékot, hogy senki nem hal meg végérvényesen, de nem is maradnak életben, és kvázi Merlinként bezárni a szerelmeseket a cirkuszba… Bátor és mesteri húzás volt, olyan, ami mindenképpen erős reakciót fog kiváltani az olvasóból.

Elérhetőség

Bookline.hu: jelenleg (2015. 07. 06.) csak előjegyzésben kapható

Ajánlom…

• …mindazoknak, akik igénylik, hogy valami szokatlant olvassanak
• …azoknak, akik szeretik a krimik bonyolult cselekményvezetését, de nem akarnak lépten-nyomon vérben és/vagy hullákba botlani
• …azoknak, akik nyitottak a kreativitásra

Nem ajánlom…

• …azoknak, akik könnyen elvesznek a részletekbe
• …azoknak, akiknek nincs idejük újraolvasni J
• …azoknak, akik nem szeretik a puzzle-t J
• …azoknak, akiket zavar a tér és az idő gyors váltakozása

 Ha olvastad a könyvet...

Ha nem olvastad...