Alfons Maria Mucha

Megbúvó szecessziós mester

Élete: Alfons Maria Mucha (Ivancice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh származású plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő; a szecesszió egyik fontos képviselője.

Mivel nem vették fel a Prágia Akadémiára, 1879-től 1881-ig egy színpadképek tervezését tanító iskolát látogatott Bécsben és emellett esténként egy rajzstúdiót is. Kisebb megbízásokat kapott, és Karl Khuen-Belasi gróf támogatását sikerült elnyernie, így 1882-ben megbízást kapott a Khuen-Belasi család egyik, Morvaországban lévő kastélyának belső kialakítására. A család támogatásával végezhette el a festői stúdiumokat a Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1885-től 1887-ig. Ezután Párizsba ment, a Világkiállításra. Franciaország fővárosa a 19-20. századi művészet központja és a kor legnagyobb művészeinek gyűjtőhelye volt. 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult, és könyvek illusztrálásával tartotta fenn magát. Kis ideig magával Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán, de az igazi áttörés még váratott egy kicsit magára.

Az 1894-es év karácsonyán a kor ünnepelt színésznője, Sarah Bernhardt gondban volt: a festőt, akivel a plakátjait készítette, nem érte el, így a „Gismonda” című színdarabhoz nem volt még plakátja. A megbízást (természetesen) Mucha kapta meg. Párizst hirtelen elöntötték azok a plakátok, melyeket a festő tervezett, s a világsiker máris kopogtatott a művész ajtaján. A későbbiekben több plakátot is tervezett a színésznő számára, de tervezett részvénytársaságok számára részvényt, váltót, biztosítási kötvényeket, és mint a szecesszió legtöbb képviselője, ő is tervezett ékszereket, emellett bútorokat, naptárt, üvegablakot, egyszóval mindent, ami csak dekoratív elem lehetett egy ember életében. Megfordult, sőt tanított is Amerikában, nevezetesen New Yorkban, Philadelphiában és Chicagóban. Egy amerikai milliomos megbízásából 18 év alatt 20 monumentális festményből álló ciklust alkotott: a Szláv eposzt, melyben a szláv népek legjelentősebb eseményeit ábrázolja monumentális vásznakon; az eposzt Prágának ajándékozta.

Az első világháború után Mucha visszatért Csehszlovákiába, és ott folytatta művészi pályáját. Tervei közt voltak például bélyegek, bankjegyek és a fiatal csehszlovák állam kitüntetései. Az 1939-es német bevonulás után az elsők között internálták: a Gestapo tartóztatta le korábbi szabadkőműves tagsága miatt. Röviddel később tüdőgyulladásban halt meg.

Művészete: Bár manapság (elég jogosan) a szecessziós festőkhöz osztjuk be, s én magam is ehhez a művészeti irányhoz sorolom, ő maga nem vallotta az „art nouveau” elveit. Műveire ennek ellenére a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, gazdag színek, szépséges nőalakok jellemzők. Alkotásait gyakran ciklusokba rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok.