Története

Az oltárt egy bizonyos Vyd Jodocus s neje rendelték meg a testvérektől 1426-ban. Hubert kezdte el, azonban halála után fivére, Jan vette át a megrendelést. Az oltár pontosan 1432. május 6-án készült el. A modern kori ember felmerülhet a kérdés, hogy pontosan melyik testvérnek mennyi része volt az elkészült remekműben. Egyesek szerint Hubertnek csak a vázlatok kidolgozására volt ideje, s minden mást öccse készített el; mások pedig úgy vélik, hogy a két fivér közösen kivitelezte a megrendelést, egészen Hubert haláláig, s csak onnan vette át teljesen a munkát Jan.

Ezt a képet sem kímélte az idők változása:

• A vallásháborúk idején külön őrök vigyázták az oltárképet, nehogy a protestánsok – akik helytelenítették a templomok díszítését – megrongálják. 
• II. József magyar király és német-római császár az oltár ábrázolásait helytelenítette. 
• I. Napóleon francia császár elrabolta. Az oltárszárnyak csak az első világháború után kapcsolódhattak újra egymás mellé. 
• 1934-ben néhány táblát elloptak és azóta csak másolat pótolja az eredetit.

Az alkotó(k)

A csodás oltár alkotói a van Eyck testvérek: Hubert és a később híresebbé vált Jan. Ők voltak a flandriai festészeti iskola megalapítói, meghonosították Németalföldön táblaképfestészetet, s őket tartjuk a flamand tájképfestészet előfutárainak és a flamand reneszánsz első képviselőinek.

Az alkotás

Olajfestékkel készült, 12 táblából álló, hatalmas szárnyasoltár.

Az oltáron közel 250 alak figyelhető meg. Nagyrészük bibliai alak, de helyet kapnak rajta egyszerű hívők, remeték, és fejedelmek is.

Hétköznaponként az oltárt becsukták, s a felső négy kép az angyali üdvözlet történetét adta ki. Az alsó rész belső két képe egyrészt Keresztelő Szent Jánost (bal oldalon), másrészt János apostolt (jobb oldalon) ábrázolta, de rendhagyó módon, szoborként. A két szélső táblán a megrendelő házaspár térdepel, imára kulcsolt kezekkel. Nagyon igényes és élethű ábrázolással állunk szemben. Legfelül a körívekben két próféta és két Szibülla, az erythreai szibilla és a cumae-i szibilla képe.

Ünnepnapokon az oltár mindig nyitva volt. A belső részen alul, középen van a fő kép: az Apokalipszis után az Isten bárányának lábainál fakad az élet forrása. Ez a kép a megváltás művét és az ezt imádó szentek seregét jeleníti meg. A két-két oldalszárnyon jobbról vezeklők, remeték, zarándokok, balról fegyveres lovagok és fejedelmek sietnek a szent hely felé.

A felső sorban, középen látjuk az Atyaisten életnagyságú, férfias szépsé
gű, gyöngyökkel és drágakövekkel gazdagon díszített köntösben trónoló alakját. Bizáncias jellegű, monumentális kép, mely igyekszik az Atyát hatalmasnak és valóban mindenhatónak ábrázolni. Gyakorlatilag ez a kép uralja az egész alkotást. Az Atyaisten a 14. századtól már nem a Fiú képében, hanem saját személyében, trónon ülve, kezében jogarral és glóbusszal jelent meg a képeken. A piros ebben a korban a határtalan isteni szeretet szimbolizálta.

Tőle jobbra Keresztelő János, balra pedig Szűz Mária ül, a következő két szárnyon szent Cecília orgonázó alakja és éneklő angyalok kara látható.

A két legszélső, keskeny szárnyon Ádám és Éva meztelen alakja látható. A klasszikus kor görög művészei már aktmodell után dolgoztak. A középkorban azonban ez ritkaság volt és szélesebb körű gyakorlata csak a 15. századtól kezdődik; egy ilyen ritka eset figyelhető meg Jan van Eyck genti oltárképén. Mindkét alak fölött egy-egy jelenet található Káin és Ábel történetéből. Ezeknek a képeknek is megvan a maguk jelentése: Ádám és Éva az ősbűnt testesítik meg, az első gyilkosság pedig az emberiség bűneire utal.

Az egész oltárra jellemző a reneszánsz megjelenése, úgymint szimbolika, elrendezés, aprólékosság vagy éppen a realisztikusra törekvő ábrázolásmód.

A képegyüttes megdöbbentő részletességgel lett megalkotva: minden egyes apró részlet ki van dolgozva, legyen az egy kicsiny virág, vagy egy alak arca.

Helye

Gent (franciául Gand, angolul Ghent, régiesen Gaunt) város Belgium flamand régiójában. Kelet-Flandria tartomány legnagyobb városa és központja. A város a Schelde és a Leie (francia nevén Lys) folyók találkozásán épült fel. A középkorban Észak-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Jelenleg kikötője és egyeteme miatt ismert, s Észak Firenzéjeként is emlegetik.

Érdekességek

• Az alkotásra nemcsak Napóleon vetett szemet: a II. világháborúban a nácik vitték el Gentből. Az eseményt a Műkincsvadászok /The monuments men/ című film is bemutatja. [a linkre kattintva elolvashatod a blogon a filmről készült bejegyzést ;) ]
• Akinek a kezében már volt katolikus énekeskönyv, ú.n. Hozsanna, láthatta a benne lévő szentképen az oltár egyik képét: Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét ábrázoló táblát.
• 1781-ben  József császár kijelentette, hogy Ádám és Éva meztelen alakjai nem illenek a szent helyekre, ekkor a gentiek az ősszülőket ábrázoló két táblát eltették egy raktárba. Egy "illendőbb" másolat került a táblák helyére, melyen mindkét csupasz alakot egy-egy lepel takar el.

 További képekért keresd fel a KultúrKalandor Pinterest oldalát! ;)